A népszerű előadóművész, humorista 1967-ben, 12 esztendős korában, rejtélyes körülmények között veszítette el édesapját, amely megváltoztathatatlan törést okozott az életében. A L’art pour l’art társulat tagja azt gyanítja, politikai okok vezethettek a tragédiához, és azt sem zárja ki, hogy apja – a hivatalos verzió ellenére – nem önkezével vetett véget életének.
– Polihisztor volt, hihetetlen sok mindenhez értett, annyi mindennel foglalkozott, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám amikor a valódi párbeszédek kezdődtek volna, akkor eltűnt az életemből – mesélt élete drámájáról a Story4 TV ArcKép című műsorában Dolák-Saly, akinek egy életre emlékezetébe égett a végzetes éjszaka. – Egy éjszaka alatt nőttem fel, 1967. február 12-ről 13-ra virradó éjszaka. Anyám nem tudta kezelni ezt a helyzetet, de nem haragszom rá. Egy horrorisztikus sikolyra ébredtem, két rendőr állt az ajtóban. Én voltam, aki simogattam a fejét 12 évesen.
A művész édesapját egy vonat gázolta halálra, szerinte nem véletlenül.
– Valószínűnek tartom, hogy valami politikai történet kapcsán történhetett meg, hogy a vonat elé került – mondta Dolák-Saly Róbert, aki akkor sem kertelt, amikor Kadarkai Endre riporter megkérdezte, megölhették-e. – Feltételezem, de nem mentem utána. Sokáig nem is mertem foglalkozni ezzel. Ötven esztendeje vonat gázolta el az édesapját, a hivatalos verzió szerint öngyilkos lett.
Később pedig úgy gondolta, valószínűleg már nem tud utánanézni a valódi történéseknek, ráadásul az apját sem tudja visszahozni a kutatásával, semmi sem változott volna. Pedig furcsa részletekből nem volt hiány.
– Rendőrök kísértek mindenhova, a temetéstől kezdve. Amikor anyám kórházban volt, oda is jöttek, ez nem lehetett véletlen, rémisztő történetsorozat volt – emlékezett vissza. – Kikértem információkat a történeti hivatalból. Érdekes, rólam találtam, hogy engem figyeltek, de róla nem. Ő annak a rendszernek ellensége volt, anyám, amikor megtörtént a dolog, folyamatosan kommunikálta, hogy apám nem volt hajlandó valamire…
Bizonyítani akart neki
A történtek borzalmán túl Dolák-Saly Róbert nehezen tudta feldolgozni az édesapja hiányát.
– Minden, amit mondott, számomra irányadó volt, és szerettem volna bizonyítani. Sok mindent nem tudtam megkérdezni, nem volt iránymutatás – vallotta be. – Sok mindent magamtól tanultam, anyám segített, de nem tudta ugyanazt a funkciót ellátni.
További bulvárcikkekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.